Reggeli ebéd, vacsora a ligetes, zizegő fák közt, teraszon, majd hintaágyban pihi.

Ez az ellensúly, a költözés terheivel szemben. Erről majd még írok, most másfelé kalandozok el, de egy régebbi bejegyzésem után jobb, ha megírom, nagyon jól vagyok, semmi izgalom...

Amikor végre elfogadtam, és bele is nyugodtam, és végleg el tudtam engedni a kis lakásomat, a volt otthonunkat, akkor minden újult lendületet kapott.

Igen, energiát követelt, hogy a jelenben maradjak minél többet, és bizony én néha kizökkenek.
Ennyi, nagyon jó.
Itt tartok.
Örülök neki, hogy már itt tartok, számomra öröm minden pillanat, amit tudatosan meg tudok élni. Jó látni, érzékelni saját fejlődésem.

Elgondolkodtató sorok ezek számomra.

Jobbára mások fejlődési lépéseit, örömeit, tudatosulásait figyelem, és lelkesedem minden előre jutásért. Most magamról van szó, majdnem önzőségnek hangzik számomra, hogy magamat figyelve örömmel tölt el saját fejlődésem.

Erről eszembe jutott egy történet...

Régen, egy új munkahelyen együtt dolgoztam egy férfi kollegával. Erőteljes, harcias kiállású, magabiztos volt. Hónapokig nem bírtam őt, mert számomra nagyképűnek, és erőszakosnak hatott. Nehezen viseltem közös munkáinkat, pedig ő kifejezetten kereste társaságom.

Ahogy értem, haladtam előre magammal, úgy jöttem szépen rá, hogy ő magával teljesen jól van, köszöni. Én viszont nem. Önbizalom hiányomat, bizonytalanságomat tükrözte vissza rám.

A megértés újabb megfigyeléseket hozott, nagyon jó kiindulási pontot jelentett vele kapcsolatos problémám elemzése, vizsgálgatása, és ahogy fejlődgettem, telt-múlt az idő, egyre jobb lett a kapcsoltunk megkedveltem.

Mi is történt?  Magammal is jobb lett a kapcsolatom, megértéseim, felismeréseim lettek, kivetítéseim visszaszedegettem....

Tökéletesen lehetett követni, a tükör törvényének működését.

Nagy segítség volt számomra, hálával szoktam erre az időszakra (is) gondolni.

Szóval, nem minden erőszakosnak tűnő ember erőszakos.

De minden, ami zavar téged, engem másokban, az benned, bennem nincs rendben, rólad, rólam szól valamilyenképpen. Tehát kis odafigyeléssel megtudhatjuk, mivel is van dolgunk.

Csak szépen csendben kell maradnunk egy kis időre legalább, és befelé fordulni, ráérezni, mik is ezek igazán.

Ha foglalkoztat „a mivel van dolgom”, és mi is a dolgom kérdésköre, és a nyomozásban segítséget kérnél, keress nyugodtan, nyomozzunk együtt. J

Ölelés.

kép: Igenyesferfi.hu